Boszorkányok

A boszorkányok [lengyel: baba, baby] olyan öregasszonyok voltak, akik gyógyítással és az ártalmas varázslatok, átkok, rontások levételével foglalkoztak a régi Lengyelország falvaiban. Gyógynövényeket gyűjtögettek, melyekből gyógyító kenőcsöket, elixíreket készítettek, varázsoltak, és gyakorta segédkeztek a szüléseknél.

A kép forrása: Kamila Wojciechowicz

Jámbor tiszteletet ébresztettek a falu lakóiban, de irracionális félelmet is, akárcsak a többi nő, akiknek sikerült megélni az öregkort. A régi időkben az, hogy a férfiak megélték az öregkort, nem volt rendkívüli jelenség (a közvélekedéssel ellentétben a középkorban nagyjából minden nyolcadik férfi volt hatvan év feletti). A nőknél ezzel szemben minden szülés olyan volt, mint az "orosz rulett", az öregség rendkívüli ritkaság volt. A nők öregségét éppen ezért természetellenesnek tekintették. Innen ered az is, hogy a különböző – köztük a szláv – hiedelemvilágokban sok démoni lény ráncos és csúnya öregasszony alakját ölti. Íme néhány példa az ilyen ártalmas lényekre:

Áfonyabanya

Az áfonyabanya [lengyel: baba jagodowa] erdei növényekből készült köntöst hordott, és haj helyett gyógynövénycsokor volt a fején. Bolyongott az erdőben, és a bogyókat, gombákat szedő gyermekeket ijesztgette. Azoknak a gyerekeknek, akik nem voltak elég gyorsak ahhoz, hogy időben észrevegyék és elmeneküljenek előle, a démon megragadta a nyakát és megpróbálta őket megfojtani.

Borsóboszorka

A kép forrása: Paweł Zych

A borsóboszorka [lengyel: baba grochowa] ruhája szárított borsónövényből volt, fején erdei csillagfürt szárak nőttek haj helyett. Nyáron szeretett a déli napsütésben sétálni a borsóval beültetett mezőkön. Amikor árnyékban alvó aratókkal találkozott, megharapta, vagy akár meg is fojtotta őket. Különösen veszélyes volt a felügyelet nélkül hagyott gyerekekre, akiket gyakran elrabolt és megevett...

Temetői boszorkány

A kép forrása: Bestiariusz Słowiański

A temetői boszorkány [lengyel: baba cmentarna] egy démon volt, aki éjszaka ​a temetőkben kóborolt. Sírokat ásott ki és csontokat szórt szét, miközben karmos mancsaival elragadta az arra járó embereket, és megpróbálta őket a sírok közé hurcolni.

Érdekesség: A középkorban a temetőket a templomok és kápolnák mellett létesítették, gyakran a város közepén. A sírokat nem mindig jelölték, a parcellák gyakran cseréltek „gazdát”. A fákkal és cserjékkel benőtt terület a városi szegények menedékhelye, illemhelye és szállása is volt egyben, így nem volt ajánlatos éjszaka a temetőben sétálni. Még akkor sem, ha a temetői boszorkány nem lakott ott.

Forrás: Bestiariusz Słowiański, fordítás az eredeti nyelvről