A szláv mitológia boszorkányairól ebben a bejegyzésben már esett szó, most pedig következik még egy pár tagja a banyák népes családjának. A teljesség igénye nélkül, mivel rengetegen vannak. Ráadásul sok esetben nehéz is meghatározni, hogy melyikük is a boszorka valójában, mivel olyan szintű hasonlóságok és összemosódások találhatók más mondabeli alakokkal.

Erdei boszorkány

Az erdei boszorkány [lengyel: baba leśna] a pogány idők óta ismerték őket az emberek, erdei démonok voltak, akik gyönyörű hajadonok képében csábították be a vágytól égő szerelmes férfiakat az erdőkbe. A gyanútlan udvarló ott aztán egy gyönyörű nimfa társaságában a puha mohán fekve, szerelemtől megrészegülve jött rá arra, hogy a szerelmese ölelése bizony halálos csapda, amiből nem fog élve kiszabadulni. Ezután a férfi maradványait otthagyva az erdei boszorkány a búvóhelyére ment, és várta, hogy fekete szíve alatt új élet sarjadjon. Idővel a démonok megöregedtek, és bozontos hajú, megereszkedett mellű, rongyos köntösű, csúnya, öregasszonyokká változtak. Ekkor már nyilvánvalóan nem tudták ilyen hatékonysággal elcsábítani a férfiakat. Ez megkeserítette és csak még veszélyesebbé tette őket. Megtámadták az embereket, megverték vagy megfojtották őket hatalmas mellükkel és bőrcsíkokat hasítottak ki a hátukból. Mivel saját gyermeket ekkor már nem tudtak nemzeni, embergyerekeket raboltak el, kivitték őket az erdőbe és felfalták őket.

Érdekesség: Az erdei boszorkány gyakorlatilag kivétel nélkül az összes szláv nép mitológiájában megtalálható. Több alakja létezik, az orosz folklórban például babajaga [ба́ба-яга́] néven, magyarul vasorrú bábaként ismert. Csirkelábakon járó háza az erdő közepén állt, ahová becsalta gyanútlan áldozatait. Alakja megjelent az Andrzej Sapkowski, lengyel író Vaják (Wiedźmin) regényciklusa alapján készült filmsorozatban is, az ottani Voleth Meir-t róla mintázták.

Vízi boszorkány

A vízi boszorkány [lengyel: baba wodna] a ruzalka egy régies változata volt. Mint a vízi nimfák, folyók és tavak partján éltek, meztelenül táncoltak a holdfényben. Gyanítható, hogy a naiv férfiak elcsábításában ugyanolyan hatékonyak voltak.

Rozsbanya

A rozsbanya [lengyel: baba żytnia] a déllidérc egy rozsra specializált fajtája – egy démon, amely a mezőn dolgozó embereket támadta meg délidőben. Ahogy a neve is sugallja, ez a banya a rozsföldekre szeretett betelepedni. Magas, fehér ruhás alakját a kalászok között meglátva az embereknek a lehető leggyorsabban a földre kellett vetniük magukat, és kivárni míg a démon eltűnik. Aki ezt nem tette meg, annak a rozsbanya eltörte a karját és a lábát.

Forrás: Bestiariusz Słowiański, fordítás az eredeti nyelvről